Pintér Gábor érsek harminc éve az Apostoli Szentszék diplomatája. Jelenleg Új-Zéland és a csendes-óceáni térség nunciusa. Szabadságát júliusban itthon töltötte, Kecskeméten kérdeztem különleges hivatásáról.

Ezeréves történetének egyik legfontosabb eseményét ünnepli ebben az évben a Veszprémi Főegyházmegye: Bódi Mária Magdolna (1921–1945) boldoggá avatását. Az oltárra emelés ünnepéhez kapcsolódva a veszprémi Várnegyed egyik freskódíszes barokk palotájában rendeztek időszaki kiállítást.

Nincs hová lehajtania a fejét az Emberfiának – mondta önmagáról Jézus, akinek a szó szoros értelmében semmije nem volt. „Ahol a kincsed, ott a szíved” – figyelmeztet, hogy az igazi gazdagság az, ha önmagunkból tudunk adni másoknak. A boldogságra vezető út az osztozás, a szolgálat útja.

Kilenc éve már, hogy egy zuglói kiskocsmában tanúja lehettem a fantasztikus eredménynek, Portugália – Magyarország: 3-3. Nem is tudom, mit élveztem jobban, a játékot a pályán, vagy a kiskocsma szurkolóinak színes világát. Ugyan röpködtek vaskosabb felszólamlások, de káromkodás, Isten okolása egy-egy ballépésért nem volt.

Szólítsátok meg az Istent – bátorítja Jézus a tanítványait. Az imádság dicsőítés, hitvallás, kérés, köszönet, Isten akaratának elfogadása. Megtapasztalhatjuk, hogy bizalommal fordulhatunk az Atyához, aki meghallgat, megbocsát, táplál, megsegít és békét ad a lelkünknek.

Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek metropolitát a kultúr- és politikai kereszténység kérdéseiről kérdeztük.

Mária és Márta története a tevékenységről és a hallgatásról szól. Mindkettőre szükségünk van. A cselekvéshez erő kell, a hallgatáshoz odaadás. Meg kell hallgatnunk az Úr hozzánk szóló szavát. Mária példájára nap mint nap csendben oda kell telepednünk az Úr lábához, és szívünket kitárva hallgatni a Mestert.

Kicsik és tehetetlenek vagyunk a világ temérdek gondjához képest, mégsem mehetünk el közömbösen a testi-lelki rászorulók mellett. Az Isten által számunkra kijelölt úton bajbajutottakkal találkozva az irgalmas szamaritánus példájára azt kell megtennünk, amire ott és akkor képesek vagyunk.

Ferenc pápa tíz éve kiadott, Laudato si’ kezdetű, Assisi Szent Ferenc Naphimnusza által is ihletett, a teremtett világ megóvását sürgető enciklikája megtérésre, az emberek gondolkodásmódjának és életvitelének megváltoztatására hív fel.

A szelíd Jézus követőinek sosem szabad feladniuk a lehetetlennek tűnő vállalkozást, az emberek gondolkodásának átalakítását. Hogy életüket érdekeik helyett értékek vezéreljék, ne a pillanatnak éljenek, s a távlatok nélküli, beteg világban az igazság, a testvériség és a béke követei legyenek.

Ukrán görögkatolikus zarándokok jártak Szent Péter sírjánál a szentév alkalmából. XIV. Leó pápa fogadta őket, miközben Oroszország minden eddigénél több rakétával és drónnal lőtt ukrajnai civil célpontokat.

Egyszerű halász és tudós farizeus; Péter és Pál apostolok messziről indultak, de ugyanott, ugyanakkor szenvedtek vértanúhalált azért az Úrtért, aki mindkettőjüket meghívta, hogy szakítsanak addigi életükkel, menjenek, s a világ végső határáig hirdessék az Ő örömhírét.

Hallgatói kemény beszédnek tartották Jézusnak az élet kenyeréről mondott, az utolsó vacsorán megismételt szavait, pedig azok által értünk adott élete válik minden nemzedék számára jelenvalóvá és örökkévalóvá. Ha átadjuk azt a keveset, amink van, az Úr áldásával megváltozik körülöttünk a világ.

Az a rohadt Nyugat – hallom a gúnyos megjegyzést, alig leplezetten állítva, hogy a Nyugat persze nem, de mi, magyarok, annál inkább rohadunk. Én azonban, itt, Ausztriában is büszke magyarként autózom a valóban kiváló utakon, sétálok a már-már vitrinbe illő, de legalábbis tüchtig házak között, hazai cipőtalpammal koptatom a kisváros kiváló kőburkolatú járdáját.

Építészetet tanít, veszélyeztetett fiatalok intézetében hitoktató, egyetemének nemzetközi kapcsolatait építi hazájától sok ezer kilométerre Lányi Béla misszionárius szerzetes.

Minden közösség ősforrása a teremtő, megváltó és megszentelő Isten, aki a káoszból rendet teremt az univerzumban. Az értelemmel és szabad akarattal megajándékozott embernek azt a feladatot adja, hogy művelője, gazdája legyen célszerűen elrendezett világunknak.

Nagy népsokaság özönlötte el Jeruzsálemet, amikor beteljesült Jézus ígérete: nem hagylak árván titeket. Elküldte a Vigasztalót az utolsó vacsora termében újra összegyűlt apostoloknak. S ők bátran kezdték hirdetni a soknyelvű tömegnek az örömhírt, amelyet mindenki megértett a saját nyelvén.

Papi szolgálatának ötvenéves jubileumán ad hálát pünkösdhétfőn a szegedi teológiaprofesszor, lapunk rendszeres szerzője. Az eltelt fél évszázadra visszatekintve tanítványaira, professzorkollégáira emlékezik, s felidézi az egyházat megújító pápák személyiségét is.

Az Isteni Ige Társasága, rövidebb nevén a verbiták idén ünneplik alapításuk százötvenedik évfordulóját. A XX. század elején Magyarországon is megtelepülő szerzetesrend számos misszionáriust képzett ki és küldött Latin-Amerikába és Ázsiába a két világháború között.

A történet, amely markológépet csodáló kislegényként esett meg velem, s a falusi prédikációból okulva határozottan kijelentettem, hogy én bizony a mennyek országába fogok majd kerülni, talán még az iskolás éveim előttről való.

Jó volna még együtt lenni – érezhették Jézus végleges búcsúja után a magukra marad apostolok, az egész világra szóló küldetés súlya alatt: Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet. Tegyetek tanúságot a nem e világból való országról, amely már megkezdődött közöttetek.

Két magyar találkozott december 7-én a Vatikánban. Az egyiket ekkor kreálta bíborossá Ferenc pápa, a másik pedig annak a római templomnak a plébánosa, amelyet Róma püspöke ebből az alkalomból címtemplomként adományozott az új kardinálisnak.

Ezerhétszáz évvel ezelőtt a katolikus egyház életének egyik legjelentősebb eseménye történt: megtartották a niceai zsinatot, amelyen a keresztény egyházak életét máig meghatározó nyilatkozat született, mintegy ezer püspök aláírásával hitelesítve.